jobb, ha kiírom magamból, minél hamarabb.
6. kislány, az "aranyszandálos". érték, e szerint nevelve. nem került igazán közel hozzám, volt is kis lelkiismeret furdalásom miatta. bizonyítványosztáskor a virág mellé egy tábla csokit is kaptunk tőle. de milyet! a szív alakú nyílásba a képe volt becsúsztatva, hátán a köszönő szöveg: sok-sok szeretettel ....kától. ragyogtam az örömtől. azt hiszem, ez igen értékes ajándék. marad.
7. fiú, tanítottam az unokanővérét. ők engem választottak. nagyranőtt, de nagyon éretlen kölök. csupa szív, jószándék, jólneveltség, de kitartás, kontroll még mindig nehéz. okos, szépen olvas, ír, ügyesen számol. édesanya szóban is kinyilvánította, ők meg vannak elégedve a programmal, velem, az iskolával. eszük ágában sincs elvinni a gyereket. marad.
8. fiú, a másik iskolából. éretlen, játékos, dekoncentrált, de jólnevelt, jószándékú. félévkor a szülők le voltak sújtva az értékeléstől, a kitűnő nővér után többet vártak sokkal többet. próbáltam magyarázni, a fiúk máshogy fejlődnek, nem is szabad hasonlítgatni a testvéreket, van még idő, ez egy pillanatnyi állapot, nincs min keseregni. úgy tűnt, megértették. és a kisfiú tényleg be is érett. ugyanúgy játékos, biztatni kell, de képes a legjobbak közé kerülni. utolsó héten beszélgetés közben pöttyinti el, jövőre elmegy. a nővérével együtt. ő nem akar, de az apa döntött. én várom az apát, majd csak szól. nem. bizonyítványosztás, kér, kezdjük a kisfiúval, hogy át tudjanak menni a kislányhoz is. természetesen. bizi odaadva, virág átvéve, ajtón ki. osztom a következőt, visszalép, odaszól:- a távozásit hol kapom meg? - ennyi a közlés, a köszönet. megy.
9. fiú, szintén örökség. ő az, aki miatt a poklok legmélyebb bugyrait megjártam. a mama a gyám, szegény, segítene, de ő is tehetetlen. IQ 92, de az indulati élet, a szocializációs mínuszok esélytelenné teszik. azokat a poklokat csak nézni is iszonyat, hát még átélni, elszenvedője lenni. szenvedtem magamért, a gyerekért. a tehetetlenségem okán. pszichológushoz jártak egy darabig, de csak informálisan tájékozódhattam, hivatalos véleményt ő nem állíthatott ki. egyébként is, mire megyek vele? a képességvizsgáló a tanév végéig nem tudta behívni, így papír sincs róla. a legszebb a történetben, hogy körömszakadtáig ragaszkodtam hozzá. én nem akarom lepöckölni a problémát. én kaptam, nekem kell megoldani. de aztán elfogyott az erőm, és beleegyeztem, beszéljünk a mamával, menjen a körzetes iskolába. hátha az úl környezet segít rajta. szemben laknak az elitiskolával. mama el is ment, előadta a kérelmét, igazgató közölta, nagyon szívesen, de televannak, nincs hely, nagyon sajnálja. gyerekvédelmisünk -okkal -kiakadt, kérelmet íratott vele. adja be írásba. ennek már lassan két hónapja. hogy átveszik-e? ki tudja? marad? megy?
folyt.köv.
2008.06.19. 19:13 meseszép
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://napsutes.blog.hu/api/trackback/id/tr14529609
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.