valamikor, hajdanán, hosszabb kórházi tartózkodásom alatt ismerhettem meg egy hölgyet. köröttem mindenki vagy műtét előtt, alatt, után volt, de kellő derűvel viselték a helyzetet. nem panaszkodtak, egymást erősítették, és szótfogadtak az orvosoknak, nővéreknek. (más világ volt akkoriban.)
az idős dáma kitalálhatatlan kórsággal feküdt köztünk. minden vizit nála kezdődött, annyi ideig tartott, mint az egész szobáé, és tele volt fájdalommal, kérdőjellel. ha csak fölé tartotta a kezét a professzor, már jajgatott a fájdalomtól. nem volt olyan pont a testén, ami ne fájt volna. nekem akkor úgy tűnt, az orvosok is csak találgattak, vaktában javallottak ezt-azt.
aztán egy délután megoldódott minden rejtély. ekkorra már mindenki túl volt a bajai ecsetelésén, már a második kört kezdtük, finomodtak a részletek, különösültek a betegségek..:) egyik betegtársunk nagyon érdekesen, izgalmasan taglalta a kínjait. mikor örömujjongásszerű megkönnyebbülés hallatszott nagyasszonyunk felől:-"megvan! ez az én bajom!"
valahogy így vagyok most én is. csak rosszul éreztem/em magam, de nem tudtam megfogalmazni, mi is a bajom. mígnem megvilágosultam.. nem kellett hozzá más tolla, csupán az idő, hogy a gondolataim összeálljanak, a tapasztalataim rendszerré szerveződjenek.
1. a számomra legfontosabb, a nevelés, az egyénekből csapatalkotás nem érték új helyemen. nem az számít, kiből mi hozható ki, hova fejleszthető, hanem a versenyeredmények. legyen 1-2 húzónév, a többi nem számít.
2. csak annyira szabad eltérni a csapástól, ami még nem veszélyezteti a szürkék ingerküszöbét. ha hibázol, nincs pardon. kockázatmentesen kell élni, dolgozni.
3. a főnök az főnök. csak olyan mértékben áll ki értem, ami az érdekét szolgálja. konfliktust nem vállal föl.
4. a szülők közt hierarchia van. a csúcson lévők fölöttem állnak,bármikor beleszólhatnak a munkámba. a lesajnáltak egyben letaposottak is. én sem állhatok ki értük. nem illik. rossz pont jár érte.
5. nem igénylik az alkotó munkát. ez különösen fáj. itt, most én vagyok a szuper pedagógus, de én tudom, hogy harmadannyi minőséget se produkálok, mint a lesajnált, régi iskolámban. és ettől nagyon frusztrált vagyok.
tehát, "ez az én bajom....."
