..mert gyerek is voltam
2008.03.23. 16:55 meseszép
visszagondolva Gizi Tanító Néni vitt erre a pályára. így, csupa nagybetűvel. mai ésszel végiggondolva, mindent tudott a szakmáról. összevont 1-3-ban kezdtem. a kockás táblán volt a matek feladatunk, addig ő a másik csoporttal foglalkozott. aztán külön osztály lettünk, és nem emlékszem csúnya dolgokra. nem kivételezett még a saját lányával sem. velem is csak egyszer, 4. osztály év végén, amikor írásból megadta az ötöst, mert nem akarta elrontani a kitűnő bizonyítványomat. amit ötödikben alig rontottam le, pedig nagyvárosba kerültem az addigi falusi iskolámból. de megálltam a helyem. hála és köszönet Tanító Nénimnek.
1 komment
Címkék: szép emlékek gyermeki sorsok iskolás évek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://napsutes.blog.hu/api/trackback/id/tr24393566
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anyessz 2008.03.26. 20:24:30
Példaképem a hegedűtanárom.
Feltétel nélkül szeretett, és a legnagyobb szidásnak az számított, hogy egyszer, amikor teljességgel készületlenül mentem órára, megvárta, amíg abbahagyom a szerencsétlenkedést, rámmosolygott, és azt mondta: Akkor ezt majd legközelebb meghallgatom. Most menj szépen haza, és csak akkor gyere, ha tettél is valamit azért, hogy ez megszólaljon.
És én még soha életemben nem szégyelltem magam annyira. Tőle tanultam, hogy csak a szeretet és a bizalom számít. És hogy következetesnek kell lennie, aki tanítani akar. És szavatartónak.
Feltétel nélkül szeretett, és a legnagyobb szidásnak az számított, hogy egyszer, amikor teljességgel készületlenül mentem órára, megvárta, amíg abbahagyom a szerencsétlenkedést, rámmosolygott, és azt mondta: Akkor ezt majd legközelebb meghallgatom. Most menj szépen haza, és csak akkor gyere, ha tettél is valamit azért, hogy ez megszólaljon.
És én még soha életemben nem szégyelltem magam annyira. Tőle tanultam, hogy csak a szeretet és a bizalom számít. És hogy következetesnek kell lennie, aki tanítani akar. És szavatartónak.
