aki vagyok én...
volt tanítványom ballagásán vehettem részt. meghívott. akkori osztályomból még hárman ballagtak, gyönyörűség volt nézni is őket. pár szót beszélgettem velük, a szüleikkel, jó volt felidézni a közös múltat. (édesapa a következő szavakkal indított:-hát, ballag a közös lányunk... ez az a pillanat, melyért még az ember a pályán marad. nem az oktatáspolitika vezetőiért. meg intézkedéseiért.)
a ballagási ebéden újabb meglepetés várt. az unokahúg és -nővér szintén volt tanítvány, de ezt tudtam, vártam a velük való találkozást. ám amikor a nagylány bemutatta a vőlegényét, és kiderült, őt is tanítottam, az már valóban hihetetlennek tűnt. ott álltam négy tanítvány karéjában, és ragyogott a lelkem. kicsilányom (már a vállamig ér) egész idő alatt ölelgetett, simogatott, együtt idézgettük a be nem fejezett közös múltunkat (kiszervezték alólunk az iskolát, két év után kellett elbúcsúznunk egymástól.
egy kis szivárvány....
