én is magas fizetési kategória vagyok. :) én se találok most nagy hirtelen munkát. nagyon irigyellek, hogy taníthatsz. én sajnos albérletben élek, és még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy elég pénzt kapjak. gyerekeim lesznek nemsokára. nem tudok mást csinálni, mint elmegyek pénz keresni. most úgy tűnik biznisz konzálting ödvájzör leszek. nyitásra kapok kétésfélszeres fizetést, ha beválok akkor megháromszorozzák. szeretnék hamar annyi pénzhez jutni, hogy taníthassak megint. van egy iskola, ahol remélem fogok hetente egyszer egy fél délelőttöt titokban tanítani. nagyon szurkolok. voltam már felvételi elbeszélgetésen.
ha válaszolsz akkor mailcímre tegyed, nem jövök talán ide vissza, minek fájdítsam a szívem.

Az 1,2,4,5, igaz rám is, tudtommal gépészmérnökök a fővárosban nem igazán mennek el tanítani, több pénz van az iparban, de most, hogy minden bizonytalan, tudom értékelni a biztos keveset, és 6-7 évvel a nyugdíjazás elött sajnálnám az előző években( 1976 óta) befizetett nyugdíj-járulékokat is.
Magán-családi-napközi, mint munka nem vonz? Talán lenne igény erre a műfajra?

ezzel már több mint egy éve kacérkodom, de minden energiámat az iskolámba öltem. azt hiszem, most érett meg az idő. nem tudom. most valahogy csömöröm van mindentől. hogy ennyire nem számít a gyerek, az élet, a jövő, nagyon elgondolkodtat.

Az 5. pont foglalkoztat mostanában engem is. Ilyenek járnak a fejemben: Ami nem megy, azt nem kell erőltetni!, Olyan szekér után, amelyik... nem kell szaladni!, Nagy a feje, búsuljon a ló!

Bővül a bezárt iskolások, .... pedagógusok sora: úgy látszik te is, sulifon is és magam is egy helyen dolgozunk, egy a sorsunk...
Azért jó, hogy vannak ilyen kolégáim is..:)