aztán délután várt itthon egy e-mail. egy szakdolgozat, hogy nézzem meg. egy részlet belőle:
A tanítási gyakorlatom alatt, a ........... Általános Iskolában olyan módszerekkel találkoztam, amivel a pedagógusok élményszerűvé varázsolják a tanulást. Ezeket a módszereket nemcsak a környezetismeret tanítása során alkalmazzák. Ez alatt a gyakorlat során megtapasztalhattam, milyen az, ha szemléltetőeszközök állnak a rendelkezésemre, hogy milyen érzés felnyitni a tanulók szemét a természet szeretete felé. Ami pedig talán a legjobb volt, hogy a mai digitalizált világban élő gyermekeket, ne az elavult módszerekkel tanítják a pedagógusok, hanem felveszik a kesztyűt, és nem ijednek meg a modernizációtól.
ma: megint egy jó kis matek óra.mivel nyüzsik, és fáradtak, az összeadást kis lapocskákra írtam. jó sokra, jó sokat. kiraktam az asztalukra, párok oldották őket. az eredményeket szétszórtam a terem minden csücskébe -3-tól 20-ig -, és oda kellett vinni a lapocskákat. volt munka, nyüzsgés, igyekezet. nem találták a megfelelő számokat. naná, hogy nem sorba raktam le őket! iskolaéretlenem volt a felfedező, ő súgta meg a tanácstalanoknak. másik nox-em egy egészben hagyott lapot vagdalhatott szét, így már ő is számolt. és végigdolgozták az órát.
fejlesztő kolléganőm megdicsérte mínuszból induló kislányomat, aki gyöngybetűkkel írt. -de miért? azért, mert a mellette ülő tünemény kisugározta rá az okosságot! - kolléganőm vette a lapot. - és a tanítvány elhagyta a mesterét! - a két kislány összeölelkezve ragyogott. gyönyörűek voltak.
és még nincs vége. délben feljöttek volt negyedikeseim. öten. nosztalgiáztak kicsit. hol ültek, mi volt meg már akkor is, mi új. mondtam picikéimnek, mutassák meg az írás munkafüzetüket, milyen szépen írnak. (már aki) meg az olvasókönyvet is. büszkén mutogatták, a volt gyerekeim meg komolykodva nézték, kérdezgettek belőle. és akkor a kezükbe adtam az ő elsős könyvüket. (romankovics, és differenciálásra használom) azt az örömet látni kellett volna! ahogy lapozgatták, és ujjongtak, hogy jé, tényleg. hálás vagyok Romankovics Andrásnak azért a nagyszerű tankönyvcsaládért. élvezet volt belőle tanítani, tanulni.
