mióta tudom, - nem csak sejtem - hogy iskolámnak vége, felszabadultam. nincs görcs, nincs kényszer. a vég itt van az ajtó előtt. ha még a várhatónál is ostobábbak a fenntartóink, hamarabb, mint "normális" lenne. de engem már nem zavar. nem tartozom nekik semmivel. csak önmagamnak, a gyerekeknek kell megfelelnem. tehát minden napom ajándék. úgy dolgozom, hogy minél több örömöm legyen. nem " kis pénz, kis foci", hanem boldogan, sokat. a magam ura vagyok. és ez jó.
jövőképem nincs, carpe diem.