nagyáruház, pénztársor. mintha ismerőst látnék a túloldalon. de már köszön is. félévkor elköszönő tanítványom édesapja az. de már akkor mellém is vágódik gyermekem, őszinte örömmel üdvözöl, és természetes mozdulattal nyújtja az arcát a puszira. és beszél, és beszél, elárulja, hogy hamarosan levelet is fogok kapni..
talán tényleg nem miattam ment el...
reménykedem