megkezdődött utunk. járhatjuk a várost, az igazgatókat, ugyan hol kellünk? érdekes tapasztalás lesz. (majd folyamatosan beszámolok róla.) állítólag van pár hely, de kérdés milyen, hol, és kinek?

ami jobban bánt, ikertestvérem elvesztése. mert nekem az is született. igaz, fiatalabb nálam, nem is olyan, mint én, de igazi iker. a jin jang-ja. már odáig ikresedtünk, hogy a gondolataink is ugyanakkor születnek meg, és mi valóban "félszavakból is értjük egymást". ha volt már nagyszerű páros, mi azok vagyunk: - még egy kicsit, aztán "szétültetnek " bennünket.

na, ez a tragédia. ilyen összjáték, harmónia nem teremtődik az ember életében sokszor. jó, ha egyszer is. és nekünk megadatott.

mikor ki volt padlón, a másikunk ápolta a lelkét. ha öröm érte, legalább akkora öröm volt másik felünknek is. ha megakadt valamelyikünk a munkában, bizton számíthatott a segítségre. és inspiráltuk egymást, egyik ötlet szülte a másikat.

szomorú ez a múlt idő. egy összeszokott, örömmel dolgozó páros vége. ezt fogom nehezen túlélni.