ma ön- és közveszélyes volt kisfiam. képtelenség volt munkára fogni, vitte a "bűnbe" a vihetőt, mindenhova felmászott, ahova tilos és életveszélyes volt, hangoskodott, verekedett, az agyamra ment. délben összecsomagoltam (volna), irány haza! nem és nem, aki a környezetében volt, ütötte, csapkodta. elfutott a pulykaméreg, most már elég!
leizzadt, bemerevedett, a konokság szobra lett. így nem engedhetem ki az utcára. végre, nagy nehezen kicirógattam belőle a baját. mesélt róla a reggeli beszélgetőkörben, de igazából most mondta el: vasárnap volt egy kisebb karamboljuk a szüleinek, és ő attól rettegett, meghalnak. - nem mondtad el anyáéknak, mitől féltél? -nem. -miért nem szóltál előbb, hogy beszéljünk erről? -nem akartam a többiek előtt.
és ez a félelem feszítette, nyomta a lelkét egész délelőtt, nem bírt megszabadulni tőle. elmesélte a társainak, le is rajzolta magyar órán (munka helyett), és én nem vettem észre a jeleket. vajon hány ilyen jel mellett megyek el érzéketlenül?
a rossz(?) gyerek
2008.05.20. 15:51 meseszép
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://napsutes.blog.hu/api/trackback/id/tr14478703
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
