nem paprikáscsirkeízű
nem, ez természetes anyagokból, valódi szalonnaíz.
mint minden világrengető felfedezés, ez is a véletlen szüleménye. mivel osztályommal (másodikosok) anyák napjára sütit sütöttünk, - és nagyon nehéz volt megállni a végtelen kóstolást-, úgy gondoltam, gyereknapra magunkat is megajándékozhatjuk. és lőn..
a linzertésztát előző este legyúrtam. ha már lúd, legyen kövér! 4 adag, vaníliás, kókuszos, fahéjas, kakaós. nagy "élvezettel" morzsolgattam, gyúrtam, egy szakadó esőben megtett osztálykirándulás után ez határozottan kellett még a napomhoz. de amit vállaltam, azt vállaltam.
másnap mindenki mancsolta a tésztát, formázta, pakolta, válogatta, és várta, mikor sül már ki? a nagy sikerre való tekintettel az első tepsiből engedtem egy gyors kóstolót. vegyesen volt benne minden íz, ki-ki kedve szerint választhatott. az egyik kislány megszólalt: ez szalonna ízű! beszélsz butaságot, biztos nem ettél még ilyet. mérgelődtem, de azért én is megkóstoltam.
és valóban. határozottan töpörtyű ízt éreztem.
a kakaós volt az utolsó adag, amit összeállítottam, és kifelejtettem belőle a cukrot. ezt el is mondtam nekik. hát, nem arattam nagy sikert, az már igaz.
az osztályban osztogattuk a sütihalmot, diétázó gyermekem ragyog: akkor én most nem csak egyet ehetek! meg is született a magyarázat rögtön: én direkt hagytam ki a cukrot, dehogy feledékenységből. még mit nem! ez pedagógiailag így volt eltervezve!
persze azért elfogyott "szalonnaízű" is. picikéim kreatívak, tejbe mártogatták. :)
