azt ne erőltessük.
nem tudok iskolai örömök nélkül élni. még ha kicsik is, partikulárisak is, akkor se.
a fenébe a sok nagyfejűvel! hiszek a reinkarnációban. a következő életében - ha előbb nem -, mindenki megkapja, amit kiérdemelt. jót is, rosszat is. persze én is, tehát igyekszem lehetőleg kevés hibát elkövetni. tőlem telhetően. :))
ez a blog vagy hiba, vagy nem. olvasat kérdése.
az iskolám, az életem, (mert hiába fogadkozom számtalanszor, hogy kevesebb iskola, több magánélet) nincs jól. az előbbi nem az én döntésem, az utóbbi a sorsom. magam választottam. és bár nincs jól összeszerelve ez a világ, itt a helyem. viselnem kell a hálátlanságot, az értetlenséget. de a megalázást, a szakmai hozzánemértést nem! ahhoz már elég öreg vagyok, hogy azt mondhassam, ácsi! van, amit biztosan tudok! és én tudom.
persze, hogy ezzel hova jutok, még rejtély. hétfőn leszek x+z éves. ez az én ajándékom magamnak.