előző blogomban enyhén szólva is nagyképű voltam, nem is egy helyen, de legalább kolléganő is meggyőződhet róla, nem vagyok olyan okos, mint képzeli.

már előre kompenzáltam a még hátralevők miatt.

16.lány, örökség. nagyon sok segítséget igényel, így képes megfelelni. éppen hogy. édesapa már félévkor közölte, nem hagyja itt, viszi a bátyjával együtt. cigányiskola nem kell nekik. ők is azok, de nem "ilyenek". (miért tűnik ismerősnek nekem ez a szöveg?) a város másik elitiskolájának körzetébe költöztek, hivatalos indoka is van a távozásának. kívánom, legyen képes beilleszkedni választott közösségébe. megy.

17.fiú, nagyon nehezített családi háttérrel. abszolút iskolaérett, kora miatt nyugodtan maradhatott volna óvodában is. de elküldték. nem munkárafogható, abszolút gyerekded, öntörvényű. nem dolgozik, eszik, iszik, szökdösik, köpköd, verekszik, és hízeleg, bújik hozzám. édesanya berohant "rendet rakni", aztán eljutottunk odáig, hogy édesapával közösen köszönték a lehetőséget az újra elsőért. mivel nálunk nem indul, megy az anyaiskolába. nővérével együtt, mert egyedül nem buszozhat. megy.

18. lány, hét fiú veszett el benne. menet közben derült ki, édesanya a nagyobbik fiammal járt egy osztáyba. ő az egyik kitűnőm. marad.

19. lány, tündér. sőt. TÜNDÉR. okos, kedves, jólnevelt. a szülei az egyetlen értelmiségiek, és még ráadásul ragaszkodnak is az iskolához. de meddig? hol a józan határ? marad.

20. fiú, év közben jött. bár ott is foglalkozott vele pszichológus, a problémákat ez a közösség okozza (állítja édesanya). de ő legalább a szemembe nézett, és közölte, elviszi. a nevtan véleményből a következőt idézte: "toleráns környezetet kell számára biztosítani." a mondat így volt leírva: a vizsgálat alatt és a terápia idején az iskola toleráns környezetet biztosítson. én nem voltam az. eltűrtem, próbáltam kitalálni az okokat, a dühromamokat, a kirohanásokat, a csúnya beszédet, a munka-megtagadást, az átkozódást, a lopási próbálkozásokat. mindez ennek a szocio-kulturális közegnek a hatása volt. ez megint idézet a szakvéleményből. ilyenkor mindig elgondolkozom, a nevtan ellenünk van? ez a dolga? minket meg sem hallgat, amit a szülő mond, leírja. de kinek segít ezzel? a fiú is megy.

ez a helyzet most tanév végén. augusztusban alakul ki a végleges helyzet. de már nem érdekel. számotvetettem, és úgy döntöttem, nem veszem magamra a bűnbak szerepét. ez egy olyan helyzet, amiben én is csak szenvedő alany voltam. és leszek, talán.

innentől intenzív nyaralásba kezdek. azt nem ígérem, hogy nem iskolázom, de csupa olyat, amiben örömöm lelem. aztán szeptemberben majd meglátjuk.