-én úgy szeretek iskolába járni!- mondja egyik kis elsősöm.
- én nem szeretek -feleli a másik -(itt megállt bennem a levegő, elszorult a torkom, egyetlen pillanat alatt végigszaladt előttem az eddigi összes órám, hányszor lehettem volna érdekesebb, felkészültebb, hányszor kellett volna hatékonyabban differenciálnom, jobban odafigyelni a jelzésekre),- én imádok iskolába járni!
hát a kő, ami lezuhant a szívemről, a föld középpontjáig érő lyukat ütött.
