valami dühödt elszántsággal állok már második hete a tűzhely előtt. véremben lüktet dédanyám, nagyanyám, és minden ősöm üzenete: ami megtermett, nem szabad elherdálni. mindent meg kell becsülni, el kell tenni ínségesebb napokra.
köröttem nem maradhat befőzetlen gyümölcs. kamrámban gyűlik a meggy, cseresznye, barack, és minden, ami elérhető, megmenthető.
bármit hoz is a jövő, ha más nem is, lekvár lesz a kenyeremre...
