pszichológus, és nagyon topon van. valóban rám figyelt, a problémámra.
megoldási javaslatokat vázolt fel, és mind megvalósítható. mostantól ő az iskolánk pszichológusa. igaz, csak heti 3 órában, de az az egy óra, amit rám szánt, a két legproblémásabb gyerekemre, nagyságrendeket javított a közérzetemen.
hát lehet így is a szakmát művelni? miért nem találkozhattam már sokkal előbb vele? vagy a hasonlóan elhivatott kollégái közül bárkivel? csak nem egyedüli gyöngyszem?
miért nem működik minden így?
vagy ne legyek ennyire telhetetlen?