szerettem volna kimenni az ajtón, de ezzel a szándékommal nem voltam egyedül. megkértem az egyik "nagymenő" fiút, engedjen ki, legyen szíves. meglepetésemre félreállt, még az ajtót is fogta, és e szavakkal bocsátott utamra: -" menjen, xxxxx néni, maga a király." - " én-, nem vagyok én király, még királynő sem." - " dehogynem, maga a király."

(kénytelen vagyok beletörődni. de nem lehetne, inkább köztársasági elnök? vagy végső esetben alkotmányos monarchiában királynő? vagy túl sokat kérek? )

 de kiegyeznék egy megbecsült, tisztelt, megfizetett tanító néni státusszal is. sőt! de ez aztán végképp vágyálom.