"anyaszomorító" gyerekem egyre inkább szocializálódik.
már kritikával illet :) -engem.
(lassan eljutok vele oda, hogy nem megtagadja a munkát, hanem -szavakkal még nem - jelzi, hogy megakadt. odacsapja a ceruzát, de utánanyúl, rácsap a padra mérgében, de közben elmondja a véleményét a hülye feladatról, amit neki meg kellene oldani, de ilyen hülyeséget minek adnak neki,...szóval már akar tanulni.)
ma én sem voltam egészen alfában, és a 3. "jelzésre" már emelkedett az adrenalin szintem, és ez, hangerőben is megmutatkozott.
gyermekem: -most mit kiabál? nem vagyok én süket! halkan is hallom.
(az egy más tészta, hogy ő kiabál, de első lépésként az én hangerőmet már sokallja. ha majd elérünk oda, hogy az övét is...
az lesz a kánaán :)
