te sosem panaszkodsz. nem borulsz ki. pedig..
hát igen. egyszer történt meg, először és utoljára.
nem szeretek olyan légtérben lenni, ahol árad a negatívum. és mindig más a hibás. én úgy szeretek "panaszkodni", hogy akinek mondom, ővele már a megoldáson törjük a fejünket. különben csak szócséplés, üres "ventillálás". és a sok negatív gondolat elfed minden egyebet.
ez a blog az én titkos síróhelyem. itt egy kicsit pityergek, aztán futok tovább. mert az élet rövid, az élet értékes. élni kell, nem keseregni.
