ezen a héten két volt gyerekem apjával is összefutottam az utcán. (kéretik nem mosolyogni, és helyesen értelmezni az előző mondatot :)
közös bennük, hogy mindkettő mély válságon ment át, és mindkettő az én vállamon sírta el magát. szó szerint is. én ezt váltom ki a férfiakból. :( vagy :) ?
első apa egyedül nevelte a fiát,anya lemondott róla, majd hirtelen megtalálta önmagában az anyai érzést. ezt a válsághelyzetet kaptam én telibe.
második apa -és anya, gyerek - voltak a mintacsalád. ahogy a nagykönyvben meg van írva. gyönyörűek voltak együtt. aztán derült égből mennykő. apa kívül került a körön. megint az én vállam volt a kézenfekvő. (enyhe képzavar, de igaz.)
először első apával futok össze. megörülünk egymásnak. jól van, jól néz ki, egyenesben az élete. de jó..
pár nap múlva a másodikkal. ő is helyrejött, megtalálta az új családot magának. mert az élet megy tovább. és így van jól..
harmadik apa: csörög a telefonom. -de szépen mosolyogsz a zebrán.
na, ezzel az apával rögtön randevúztam egyet.
mert ő meg a férjem :)
