"...milyen tetkó!. ...hű, de jól néz ki! ... micsoda tetoválás!" mondattöredékek, amik nehezen törik át agyam védőgátját. éppen ügyelek az udvaron, és mivel sem csúnya szó, sem segélykérő hangsúly nem érzékelhető, elmennek mellettem a szavak. aztán csak felfigyelek :) ugyanis nekem szólnak a mondatok. -de jó a tetoválása a lábán. hol csináltatta? -kérdi két fickó. -én? nézek meglepetten rájuk. (a szívem mélyén dédelgetek valami halvány késztetést egy jó kis tetkóra, de ez tán nem ült ki a lábamra?!) -aha! a harisnyám tévesztett meg benneteket? -igen, -mondják csalódottan, és már el is illant röpke nimbuszom.
már megint nem lettem király :(
(ma a déli harangszó már az iskolakapuban ért. és ki is léptem rajta. igaz, két napja betegen járok be dolgozni, de lám, igaz a mondás: a tanárok már délben mennek haza!)
