ebédlő, tízórai szünet. nagylányok csoportosulnak az asztal körül. rendszeresen nem esznek, csak lejönnek beszélgetni. meglehetős hangerővel. próbálok hatni rájuk:
-lányok, legalább a teát igyátok meg. szükség van a sok folyadékra. az agyatoknak, a bőrötöknek. ha nem isztok eleget, korán megráncosodik az arcotok.
rámnéz az egyik.
- lujzi néni sokat iszik?
-hát, próbálkozom, de nem eleget.
végignéz rajtam, majd megszólal:
(itt most álljunk meg kicsit. mindenki próbálja meg kitalálni a választ.)
-meg is látszik.
úgy gondolom, a konfliktusaink jó része kommunikációs félreértésekből adódik. elvárnánk, hogy tanítványaink a szocializáció olyan fokán álljanak, hogy a "hétköznapi képmutatás" minden paneljét ismerjék, alkalmazzák. ha ez a párbeszéd két felnőtt között zajlik, "pedig nem is ráncos!" választ kapok. mert ezt írja elő a társalgási konvenció. ám gyerekeink még őszinték. vagy kegyetlenek. kegyetlenül őszinték. de a tükröt szidjuk, ha a kép nem hófehérkét mutatja. :)