"tedd le a doktorit, és akkor húsz évet még taníthatsz az egyetemen!"
aranyos.
azon kívül, hogy nincs kedvem elvégezni az egyetemet, és már agyam sincs hozzá, az elismerés nagyon jólesett. hallgatókkal mindig szívesen foglalkoztam, valószínű, mondandóm is lenne elég a számukra, de ez a hajó már elment. elég nekem a magam távlata:
látom magam, amint járókerettel terelgetem az elsősöket, ők a lépcső tetején megvárják, amíg felmankózom, aztán a hallókészülékembe kiabálják a 2+3 összegét. közben reszkető kezeimmel előkeresem a + vagy - 10 dioptriás szemüvegemet, és áldó imáimat fogalmazom a magasságos uraknak, akik mindezt lehetővé tették számomra.
a nyugdíjamra már nem lesz gondjuk.
