megtörtént velem, amiről azt hittem, soha
megevett egy osztály szőröstül-bőröstül.
helyettesíteni kellett bemennem, magyar órára. tudtam, mekkora kihívás ott órát tartani, nagyon alaposan felkészültem: változatos, érdekes, interaktív, színes, szagos :) feladatsorokkal indultam "bevetésre".
ehhez képest csak az óra elkezdése 10 percet vett igénybe. dumáltak, ettek, ittak, böfögtek, egymással trafikáltak, ügyet sem vetettek rám. aztán elkezdődött az óra, tán hárman figyeltek is, aztán csak a káosz.. én még úgy nem vártam a kicsengetést, mint akkor. szörnyű tapasztalás volt. a tehetetlenség érzése padlóra küldött. átéreztem szegény kollégák helyzetét, akik nap mint nap ilyen helyzetekkel szembesülnek.
aztán megint odakerültem. csak a fél osztályra, a fiúkra kellett felügyelnem. már előre rettegtem. ebéd előtt már összeverekedtek, röpködtek a "szép" szavak, mi lesz még...
a laptophoz odaültettem a legdurvább fiút. amíg kavar a neten, addig nem verekszik. akadt rögtön társa, beosztották tíz perces időszakaszokra a laptophasználatot. végig csöndben voltak, semmi gond velük. két fickó a mobilján zenét hallgatott. "isteni" dalokat, de legalább halkan, és elvoltak ők is. három kártyázott. oda én is engedélyt kértem, hogy beszállhassak. örömmel befogadtak.
ez a társaság volt a "kemény mag". óra végén megveregettem a vállam, most megoldottam a helyzetet.
