..mert az élet mégis csak szép?
tegnap visszaigazoltam egy volt tanítványomat az iwiwen. szégyen gyalázat, oly régen volt, nem tudtam az arcát felidézni. engedélye nélkül idemásolom levélváltásunkat. (talán megbocsát)
ő: "Nem tetszett tanítani valaha ....-én?"
én: "de igen, alsóban. a férjem ott volt népművelő.
most nézem a témát (azt írta, elnézést a jelölésért). már miért kéne elnézést kérni?
enyém a megtiszteltetés"
aztán az adatlapon láttam, ő is pedagógus lett. gyorsan írtam neki egy üdvözletet, mint kedves kollégának.
és a válasz:
ő: "Azt azért le kell írnom, hogy életem alakulásában nagy szerepe volt a természetjárő szakkörnek, és a bábszakkörnek is.
:-)
Nem magamtól lettem ilyen.
És köszönöm a visszaigazolást, és igenis enyém a megtiszteltetés."
kell ennél több? az élet tényleg kompenzál.
és holnap folytatom.
GYÖNYÖRŰ! MÉGIS AZ!
2008.04.16. 22:38 meseszép
Szólj hozzá!
Címkék: hála tanítvány
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://napsutes.blog.hu/api/trackback/id/tr37429144
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
