hajszálnyi gyönyörűség, aztán a ború..
ma reggel édesanya kísérte fiacskáját az iskolába, és hozott egy óriási bugyrot. utánajárt, hogy én szoktam buékozni az osztályommal. hozta hát a virslit, pezsgőt, kenyeret, mustárt, kecsapot. hogy örüljünk az új évnek. meg voltam hatva.
aztán félrevont, hogy a rosszat is elmondja. a félév végén elviszi a gyereket másik iskolába. nem akart ezzel búsítani karácsony előtt, és nagyon fáj neki, nagyon meg van elégedve velem is, a módszerekkel is, szerette volna, ha én tanítom a fiát, de..
(számítottam erre, számos jel mutatta előre bekövetkeztét. belekeveredett egy gyerekes butaságba a kisfiú, ez volt az utolsó csepp édesapának. már eddig is a családi béke rovására ment az édesanya "makacskodása", eddig bírta. az utolsó héten láttam, vártam, mikor szól. az a hét maga volt a pokol számomra. aztán szombat, vasárnap, hétfő, csak emésztettem magam. semmi karácsonyi hangulat, csak az önvád, a marcang. hol tudtam volna másképp? jobban? mit mulasztottam? aztán felébredtem a kómából, és körbenéztem. van nekem saját családom? ezt érdemlik tőlem? akarok továbbra is dolgozni? ezt a pályát akarom folytatni? mert ha igen, itt kell abbahagynom. nem vagyok tökéletes. hibázom, nem is keveset. de ez vagyok, ilyen vagyok, ennyi tellik tőlem. a legrosszabb, ami történhet, a pályamódosítás. (még most is így fogalmazok: a pályaelhagyás, mint legrosszabb eshetőség. ) ha folytatni akarom a munkát, tovább kell lépni. a feljebbvalóim lehet, a nyakamba fogják varrni, mint szakmai hibát. nem érdekel. legyen, minek lennie kell.)
aztán az osztályba lépve tündérkém pityereg: félévkor másik iskolába megy. ezt is sejtettem. szeptemberben is alig akartak maradni. most, hogy a kisfiú megy, nincs többé visszatartó erő.
megértem döntésüket. ami itt folyik, az nem integráció. röpke statisztika:
értelmiségi: 2
nem cigány (hallgattam a szünetben a rádiót, ott lettem kiokosítva, a cigánygyerekkel szemben a magyar gyerek nem magyar, mert a cigány is az, hanem "nem cigány"): 5
dolgozó (nem segélyes):5
aki fizet a könyvért, étkezésért: 2
fontos a családban a tanulás, és segíteni is tudnak: 2
fontos a tudás, de segíteni nem tud: +2
tehetséges, vmilyen területen: 2
anyagilag megengedhetik maguknak a külön foglalkozásokat:2
társadalmilag elfogadott, pozitív normákat hoztak a családból: 4
a 13-ból. nem az ilyen-olyan hátrány integrálódott a pozitív többségbe, hanem fordítva. és be kell látnom, ellentétes folyamatok generálódnak. az otthoni értékrend + a gyerekközösség együttes hatása nagyobb erő, mint az én törekvésem. a nagyobb erő beszippantja a tétovát, a mindenkinek, de elsősorban a kortárs csoportnak megfelelni akaró gyereket.
minden tiszteletem azoké a szülőké, akik megpróbálták. akik hittek abban, együtt kell élni. kisgyerekkorban kell megtanulni a másság elfogadását. de egyedül maradtak. elmentek a szülőtársak, a fenntartó fel sem fogta, milyen hatalmas lehetőség volt a kezében. ezek a jóakaratú szülők segítettek volna egy másként élni akaró generációt felnevelni. megtapasztalhatták volna hosszabb távon is, (most félek, ez is visszájára fordul) a többségi társadalom kezet nyújt. ezek a szülők mindent megtettek ennek érdekében. de amikor azt látják, mindenki menekül a jó kis elit iskolákba, és a fenntartó semmit nem tesz a gettósodás megakadályozására, ők is belátják, tovább maradni a saját gyerekük ellen való vétek. (édesanya elmondta, a befogadó iskola vezetőjével beszélt, és ő is megerősítette, mindenki tudja, milyen magas szintű szakmai munka folyik nálunk. nem az a baj velünk. és ha most nem lép, lehet, betelik a létszám, és egyedül marad a lelkiismeretfurdalásával. mert neki a saját gyereke érdekeit kell szem előtt tartania. nem is raktam rá terheket. elfogadtam a döntését, nem hibáztattam egy percig sem. megköszöntem, hogy eddig is szülőmnek tudhattam. nagy veszteség a távozása.)
és itt maradok a hogyan tovább? problémájával. aki marad, hogy éli meg? hányan érzik majd árulásnak a két szülő lépését? milyen reakciókat vált ki belőlük? cigány, magyar ellentétet? bizonyítékát az előítéletüknek? mi lesz a gyerekekkel? lassan elolvad a pozitív példa, marad a gettó...
..és ez kinekaz érdeke? kinek?!
