hogy nyári szünetre-e, vagy végleg, még nem tudom.

régen nem írtam már ide semmit. és a nem-közlés is közlés.

elgondolkodtam, honnan a cím? miért pont ez jutott eszembe? a viharfelhők és a napsütés egymás kiegészítői. mindkettőnek megvan a maga szerepe. és tere. ám ha az egyikből túl sok van, senkinek sem jó.

volt életemnek egy olyan időszaka, amikor úgy éreztem, mindig süt a nap. rengeteget dolgoztam, de csupa értelmes dolgot. lubickoltam a szakmában. hogy ez kinek volt rossz, nem tudom. hogy kinek bántotta a szemét, a szépérzékét, azt sem tudom. de tény, amit felépítettünk, pillanatok alatt szétdúlták. híre se maradjon.

úgy látszik, az inga most kileng. dolgozni most is lehet (még), ám a szakmai büszkeség, az alkotókedv 8 napon túl gyógyuló sebet kapott. és ismerve az egészségügy mai helyzetét....

szóval, a bazár bezár. új idők, új szelek, a régi hajó nem akar/tud tengerjáró helyett komp lenni. a sodronyokkal behatárolt út nem kihívás. nem cél.

most viszont nyár jön. pihenés, felejtés. vagy emlékezés. mosoly és könnyek.