Szivárványos történetek

..mert az élet mégis csak szép?
tegnap visszaigazoltam egy volt tanítványomat az iwiwen. szégyen gyalázat, oly régen volt, nem tudtam az arcát felidézni. engedélye nélkül idemásolom levélváltásunkat. (talán megbocsát)

 ő: "Nem tetszett tanítani valaha ....-én?"
én: "de igen, alsóban. a férjem ott volt népművelő.
most nézem a témát (azt írta, elnézést a jelölésért). már miért kéne elnézést kérni?
enyém a megtiszteltetés"

aztán az adatlapon láttam, ő is pedagógus lett. gyorsan írtam neki egy üdvözletet, mint kedves kollégának.
és a válasz:

ő: "Azt azért le kell írnom, hogy életem alakulásában nagy szerepe volt a természetjárő szakkörnek, és a bábszakkörnek is.
:-)
Nem magamtól lettem ilyen.
És köszönöm a visszaigazolást, és igenis enyém a megtiszteltetés."

kell ennél több? az élet tényleg kompenzál.
és holnap folytatom.

ma gyöngy adott nekem ajándékot. bár igyekszem tartani magam, azért süt a blogból a kétségbeesés. és ő írt nekem egy meseszépet. köszönöm.

azt hiszem, eljutottam a pokol mélységes bugyrainak fenekére. kapaszkodom az apróságokba, miközben a világ a fejemre omlik. vigasztalom magam, ostoba pedagógus módra, gyűjtöm a pitykéket, míg a hantok maguk alá nem temetnek.
csakazértis
ma jutalomként, próbaként, 3 haikut adtam 3 gyermekem kezébe. rajzoljanak hozzá. tündérkém repdesett az örömtől, rögtön meg is tanulta. 2 fiam is ráérzett a hangulatukra. holnap folytatom. csakazértis. gyűjtöm az emlékeket.

Matsuo Bashó:

Villámlik. A tó 
felszínét villogtatja
éles tekintet.

 Tavaszi eső.
Fák tövén csorog tovább;
a tiszta forrás.

 

Tavaszi eső.
Darázsfészkeket önt el
tető-szivárgás.

Tandori Dezső fordításai

hogy olvasnak-e, nem tudom. hogy van-e értelme írnom, azt se. amit tudok, nem sok. csupán annyi, amit meg- és átélek, nem egyedi. nem különleges, nem véletlen, nagyon is tipikus. teszem, amit szeretek, vágyom rá, hogy örömet okozzon nekem is, a környezetemnek is. hogy sikerül-e, nem csak rajtam múlik. sőt. egyre inkább nem rajtam múlik.
ha valaki, én igazán optimista ember vagyok. születési hiba nálam. mindig a jót keresem. ma valahogy nem találtam. talán holnap.
illetve mégis. hálátlan vagyok. két csokor orgonát is kaptam a gyerekektől. de ez még reggel történt.

jó, hogy az élet mindig kiegyenlít. nekem most negatív a kisugárzásom, de van egy szülőm, aki pozitív, pozitív! nem hagyja az iskolánkat! én se, de most egy kicsit összetöppedtem. de rájuk nézek, a tündér kislányukra, és ismét bízni kezdek. n.3 gyönyörű, mosolygó lepkét rajzolt. ha rájövök, hogy kell idelinkelni, megmutatom. szépül a lelke.

volt osztályom mostani osztályfőnöke jött ma oda hozzám. van egy jó meg egy rossz híre.
a jó: fogászaton voltak, a rendelés végén kijött a doktornő, és azt mondta, felüdülés volt ez az osztály.
a rosszat hagyjuk.
picikéim a késleltetett írástanítás eredményeként, (meg a rengeteg fejlesztő tevékenység, játék hozadékaként) ma gyönyörűen írták a "k" betűt. mert még csak most tanultuk. de 3 kivételével szabályosan alakítják, kapcsolják. az osztály fele képes mondatokat önállóan értelmezni (lerajzolni a jelentését), harmada szöveggel is megbirkózik. már kezdenek kedvtelésből olvasni.

megjött n.5 gyerekem. ő alapban okos, kedves, de ....
szünetben n.3 összeütközésbe került kolléganőmmel, ezt tárgyalták. n.5 megszólalt:-aki jóra tanít téged, azzal viselkedsz így? - elolvadtam. nyílt színen dicsértem agyba-főbe, ismételtettem meg vele. rajzórán olyan elmélyült munka folyt.. győztem körbemutogattatni a remekműveket.
az aktívtáblán nagyon szeretik játszani a memorit. a kedvéért még sorba is állnak, lassan már zokszó nélkül. a térlátás, rövidtávú memória, megfigyelőképesség mellett olyan területeken is fejlődés mutatkozik, mint kooperáció, tolerancia, munkaszervezés, gyors helyzetfelismerés.

édesapa főnyeremény! ma reggel el kellett énekelnem a kiskacsa fürdik..-et, mert "akkor ők a másik változatot tanulták otthon, de nem baj, egyiket se tudja a kislány". elhozta kis játékhangszerét, és előadta a reggeli beszélgetéskor. ámulva hallgattuk. így indult a nap :)
megcsodáltuk a dagadt borsószemet, összehasonlítottuk a vetőmag-testvérével. nagyon ügyetlen, ráadásul balkezes (nekem baj, nehezebben tudok segíteni) kislányom a sokadik nekifutás után szabályosan leírta a "r" betűt. díszsortűz!!! n.1 ma kissé élénkebb volt, de még mederben tartható. és ügyesen csoportmunkáztunk.
ja, reggel béke, nyugalom. az osztály fele a mimioval rajzolt a táblán, a másik fele körbeállta zenélő kislányomat. áhítat, csend. angyal szállt el felettünk.

reggel kolléga odalép hozzám, és szép hetet kíván. múlt héten többek közt óriási doboz merci csokit kaptunk a hallgatóktól és szakvezetőjüktől a bemutató órákért. az utolsó darabot behozta nekem kolléganőm. legyen az enyém. dühöngő kisfiam (n.1) ma egész délelőtt azt csinálta, amit kértem. amit meg ő akart, de én nem szerettem volna, abbahagyta. szinte zokszó nélkül. n.2 csendben tette amit kértem. ma nem szökdösött. n.3 együttműködő volt.  n.4 beteg egész héten. délután értekezlet, a helyzet nem rózsás, de sokan vagyunk, akik nem nyugszunk bele. többek közt egyik szülőm sem, és nagyon jó ötletei vannak.

annyi elkeserítő dolog történik körülöttem, elhatároztam, minden nap leírom, mi szép történt velem. aztán lefekvés előtt erre gondolok, és reggel, amikor kinyitom a szemem, az első ami eszembe jut, a tegnapi szép történés. induljon így minden napom. ezentúl.  kell az önvédelem a túléléshez.
ma:tesi óra: nagymozgásában igen összerendezetlen, ezért igen alulmotivált kislányom lelkesen tornázik. szekrényugrik. sőt! elsőnek ugrik. annyira örülök neki, piros csillaggal jutalmazom.
magyar óra:dögnehéz négybetűs szavakat másol hibátlanul nyomtatottról naplóíró tündérkém. emlékezetből írás (szavak) 3 gyerekemnek tökéletes. és! munkamegtagadó, igen problémás, dührohamos fiam nem akar a fejlesztő kolléganőmmel külön dolgozni, ő is másol. (igaz, írottról, és hibásan, de próbálkozik).
3. szünet: édesanya hív telefonon, menjek le a portához. (kedden végső kétségbeesésemben figyelmeztetőt írtam be a fiának, szerdán a nővérével együtt át akarta íratni másik iskolába, tegnap elvitte a képesség vizsgálós papírt, hogy a jövő héten majd kitölteti a gyerekorvossal) most hozza kitöltve, aláírva. és egy zacskó virághagyma nekem, mert megemlítettem, ha majd lehet, kérnék a hagymájából, amikor csokorban kaptam.
3. 4. óra, és a tízórai szünet: másik (a 4 közül) dührohamos gyerekem produkálta a klasszikus tüneteket (sikítás, elrohanás, futkosás, trágár beszéd, dobálózás, rugdosás, verekedés), 3. óra közepén nem bírtam tovább, levittem fejlesztő kolléganőmhöz. már máskor is bevált, elbeszélgetnek, és megnyugszik. szünet végén odajött hozzám, már megnyugodott, nem haragszik. de én igen. én még nem tudtam megnyugodni. erre újra elrohant: akkor jó, csinálom újra! fejlesztő kolléganő, -továbbiakban mentőangyal- a szemébe nézett, és lenyugtatta: legközelebb, ha úgy érzed, kiülsz a padra, és lejöhetsz hozzám megbeszélni. jó? közben nézegettük a magocskákat, hogy milyen különbözőek, hogy fogjuk elvetni,.... mikor felfedezett egy katicát a virághagymák között. innentől szent volt a béke. átöleltem, az osztály felé fordultunk, és elmondtam én is, ami a szívemet nyomta. hogy nekem is nagyon rossz, engem is bánt, én se tudok könnyen megnyugodni. de azért szeretem, mert amikor nem dühöng, olyan okos, kedves. gavallér.( a jelentését már tegnap megtárgyaltuk) és szerencsésen letelt a nap. az én részem.

én nagyon ráérősen tanítok. a betűk tanulását még csak most fejeztük be, az írásukat még csak ezután. ennek ellenére, vagy épp' ezért, gyerekeim szeretnek írni, olvasni.
a legújabb:
tündér lányom naplót ír. és mivel az apukája azt mondta, abba a lányok a szerelmeiket is bele szokták írni, most fő a feje, hova dugja a 4 éves öccse elől. :)

hallgattam a rádióban egy beszélgetést, csak a végét csíptem el. azt magyarázta a kutató, hogy nincs emlékezet érzelem nélkül. amihez nem kapcsolódik valamilyen érzelem, az nem rögzül. ezért nincs értelme -többek közt -kényszerből biflázni a tananyagot, úgysem marad meg.
nem véletlenül tanították nekünk annak idején a motíváció fontosságát. és nem véletlen, hogy a se hús se hal tanáraimra én sem emlékszem. akit szerettem, akivel összetűzéseim voltak, azok megmaradtam bennem.
gondolom, én is így hullok ki a rostán, vagy maradok fenn egy ideig.

tegnap hallottam, meseszép.
"karácsonyra a férjemtől egy ékszerdobozt kaptam, benne 12 összehajtogatott cédulával. mindegyiken egy-egy közös program neve volt. havonta kinyithatok egyet, és azt a kirándulást, lovaglást,.... ajándékozza nekem."
nem Meseországban, itt, ma, Magyarországon. ugye, de szép? és ebben a családban két gyönyörű gyerek nevelődik. ők ezt kapják útravalónak a tarisznyájukba.

ma körbeálltak volt tanítványaim. nem győzték egymást túlkiabálva mesélni, miből kaptak hányast. és dicsekedtek, folyt belőlük a szó. akinek nem volt mondandója, az is odajött, és csak állt, figyelt, de ott volt. egyszer csak hátulról valaki befogta a szememet. óvatosan, hogy ne fájjon. az a fiam, akibe mérhetetlen energiát fektettem, és a megtérülés nagyon kétséges volt. más kultúrkör, más elvárások, más életút, és mégis. szeretet áradt a hangjából. nekem meg újra az jutott eszembe, de jó, hogy ezt is átélhetem. hogy nekem ilyen is jut.

visszagondolva Gizi Tanító Néni vitt erre a pályára. így, csupa nagybetűvel. mai ésszel végiggondolva, mindent tudott a szakmáról. összevont 1-3-ban kezdtem. a kockás táblán volt a matek feladatunk, addig ő a másik csoporttal foglalkozott. aztán külön osztály lettünk, és nem emlékszem csúnya dolgokra. nem kivételezett még a saját lányával sem. velem is csak egyszer, 4. osztály év végén, amikor írásból megadta az ötöst, mert nem akarta elrontani a kitűnő bizonyítványomat. amit ötödikben alig rontottam le, pedig nagyvárosba kerültem az addigi falusi iskolámból. de megálltam a helyem. hála és köszönet Tanító Nénimnek.

voltak nagyon szerencsés találkozásaim. nagyobbik fiamnak óvó nénijére máig szeretettel emlékszem. kisebbikem is találkozott empata óvó nénivel. mivel ő stikában megtanult olvasni, viszont aludni nem akart, ő olvashatta a meséket. igazi "győztes-győztes" meccs.
nagyobbikom viszonylag könnyű eset volt, de azért hálát adtam az égieknek, amikor végre befejezte a középiskolát is.
kicsikém igazi "mindenhonnankilógok" volt. volt, aki tolerálta, volt , aki nem. felsős osztályfőnöke sokat küzdött érte, és az élet őt igazolta. mint ahogy középiskolás osztályfőnökét is. őérte nem győzök eléggé hálás lenni a sorsnak. tyúkanyó volt a "fiam ez nem kötelező" világban. és gyermekem bizonyított. évekkel később, egészen más területen, de meghálálta a törődést.
miért nem tud mindenki messzire nézni?

Az örömeink is számosak. Csk éppen megéljük, és hamar elfelejtjük őket. Most itt a lehetőség összegyűjteni, csokrot kötni belőlük. Mindenkinek van szívet melengető élménye. Remélem, szülőknek, tanítványoknak is. Ezt az oldalt ezért hoztam létre. Gyarapodjon nap mint nap, és  segítsen a nehéz időszakok átvészelésében.